Aztán kis kitérő következett: másik szenvedélyem, a természet, és annak védelme felé fordultam. Környezetmérnök szakon tanultam a Budapesti Műszaki Egyetemen, és felszín alatti vizek védelmével foglalkoztam 3 éven keresztül. Ekkor kezdte meg a felszámolást a cég, én meg pont ekkor mentem el szülési szabadságra (mondhatjuk, hogy a fiam jól időzített? :)). Innentől 110%-ban édesanya lettem, és minden más háttérbe szorult.

Amikor Ő oviba ment, elvégeztem a Hordozóház hordozási tanácsadó képzését, mert azt terveztem, hogy babahordozó eszközöket fogok varrni. El is készlüt pár mei tai és néhány csatos. Ugyan egy furcsa malőr miatt a hordozókészítés félbeszakadt, azért a szerelem megmaradt. 🙂

Nem sokkal később megszületett a lányom, és megint CSAK anyuka lettem. 🙂 Ahogy növekedett, jutottam egyre közelebb a gondolathoz, hogy kezdjek valamit a kézügyességemmel.

Tervek tömkelege zsongott a fejemben, és kísérletezgetések sora vette kezdetét. Horgoltam álomfogókat, majd készítettem mintát horgolt mandalához (lásd jobbra :)), játék babahordozókat festettem és varrtam…

…és közben tanultam online marketinget, ami nagyon hasznosnak bizonyult, segített formálni a szemléletemet – és a sok terv mind kútba hullott, mert beláttam, hogy hobbinak ugyan jók, de marketinges szemmel nem életképesek.

És akkor… akkor jött a covid. Én meg otthon ragadtam a gyerekekkel és a még szinte ki sem próbált interlockommal. 🙂

Volt egy fekete és egy fehér Star Wars-mintával ellátott pólóanyagom, és nekiláttam felöltöztetni a családot. A fiamnak 3, a férjemnek 2, a lányomnak 1 darab készült, ezek után pedig maradt még némi cafat. Gondoltam, de jó lenne családi szett! De hogyan??? Pár cafatból???

Világ életemben oda voltam azokért a ruhákért, amik foltokból vannak összevarrva, és kifelé látszódik a tisztázóvarrat. Tudod, Bahiában, Cserépvárosban, „indiai” boltokban lehet ilyesmiket kapni.

Úgyhogy rávetettem magam az interlockra és a cafatokra, az eredmény pedig egy nagy szerelem lett, és az érzés, hogy „EZ AZ!” – EZ az én utam.